Az iszlám hit szerint az emberi jogok nem olyan szabályok, amelyek az idő vagy a kormányok függvényében változnak. Ezek a jogok a Teremtő által minden embernek születésétől fogva biztosított szent rábízások (amanah). Az iszlám 14 évszázaddal ezelőtt kinyilatkoztatta az egész emberiség egyenlőségét és azt, hogy minden ember sérthetetlen jogokkal rendelkezik.
Az iszlámban minden ember tiszteletre méltó, pusztán azért, mert „ember”. A faj, a nyelv, a bőrszín vagy a társadalmi státusz nem képezheti a felsőbbrendűség alapját. A felsőbbrendűség kizárólag az erkölcsi erényben és a felelősségtudatban (taqwa) rejlik.
„És bizony, megadtuk az elismerést Ádám fiainak…” (Al-Iszrá Szúra, 70) „Ó, emberek! Bizony, Mi egy férfitól és egy nőtől teremtettünk titeket, és népekké s törzsekké osztottunk titeket, hogy megismerjétek egymást. Bizony, a legelismertebb közületek Allah előtt az, akinek a legmagasabb a felelősségtudata Iránta…” (Al-Hudzsurát Szúra, 13)
Az élet a legszentebb ajándék, amelyet Allah az embernek adott. Egy ártatlan ember életének kioltása egyenértékű az egész emberiség elpusztításával.
„…Aki megöl egy embert — anélkül, hogy az bosszú lett volna emberölésért, vagy földön való rontásért —, az olyan, mintha az összes embert megölte volna. És aki megment egy életet, az olyan, mintha az összes ember életét mentette volna meg…” (Al-Máida Szúra, 32)
Az iszlám teljes tiszteletet mutat az egyén szabad akarata iránt a hit kérdésében. Senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy higgyen egy vallásban, vagy hogy megváltoztassa a vallását.
„Nincs kényszer a vallásban…” (Al-Baqara Szúra, 256) „Ha a te Urad úgy akarta volna, a földön lévők mindannyian együtt hittek volna. Vajon te kényszeríteni fogod az embereket, hogy hívőkké váljanak?” (Júnusz Szúra, 99)
Az igazságosság az iszlám legfőbb pillére. Még egy közösség vagy személy iránti harag vagy ellenségesség sem szolgálhat mentségül az igazságosságtól való eltérésre. A törvény előtt a hatalmas és a gyenge egyenlő.
„Ó, ti, akik hisztek! Legyetek az igazságosság szilárd védelmezői, tanúkként Allahért. És egy nép iránti gyűlölet ne vigyen titeket igazságtalanságra. Legyetek igazságosak…” (Al-Máida Szúra, 8)
Minden egyén megengedett (halal) módon szerzett vagyona, tulajdona és munkája szent. Senki sem bitorolhatja más jogát, és nem használhatja ki a munkáját.
„Ne emésszétek fel egymás vagyonát jogtalanul…” (Al-Baqara Szúra, 188)
Az iszlám emberi jogokhoz való hozzáállása olyan vízióval rendelkezik, amely az embert a világegyetem középpontjába helyezi, és a védelmét célozza meg. Mohamed próféta (béke legyen vele) a Búcsúbeszédében (Wada’ Khutbah) is összefoglalta ezeket az elveket, hirdetve az egész világnak, hogy az emberek élete, vagyona és becsülete sérthetetlen. Az iszlám az igazságosság és az emberi méltóság védelmét nemcsak jogi kötelességként, hanem egyúttal vallási istentiszteletként is elismeri.