Az iszlámban a házasság nem pusztán biológiai vagy szociológiai szükséglet; ez egy szent kötelék és istentiszteleti cselekedet, amely a szeretetre, az irgalomra és Allah elégedettségének keresésére épül. A Szent Korán és Mohamed próféta (béke legyen vele) szunnája ezt a köteléket egyrészt olyan kikötőként határozza meg, ahol békét találunk ezen a világon, másrészt olyan hídként, amely a túlvilági boldogságba vezet.
„És az Ő jelei közé tartozik, hogy saját magatokból teremtett számotokra feleségeket, hogy náluk nyugalmat találjatok, és szeretetet meg irgalmat helyezett közétek. Bizony, ebben jelek vannak a gondolkodó emberek számára.” (Ar-Rúm Szúra, 21)
Az iszlám a férfit és a nőt nem riválisokként, hanem két olyan lényként kezeli, akik kiegészítik, védelmezik és megszépítik egymást. A házasságban elengedhetetlen az igazságosság, a tisztelet és a kedvesség.
„…Ők (a feleségeitek) ruha számotokra, és ti ruha vagytok számukra…” (Al-Baqara Szúra, 187) (Ez az ája elmagyarázza, hogy a házastársaknak, akár egy ruhának, el kell fedniük egymás hibáit, meg kell védeniük egymást a külvilág nehézségeitől, és egymás ékességévé kell válniuk.)
Az iszlám mind a férfira, mind a nőre meghatározott felelősségeket rótt a családi béke fenntartása érdekében. Míg a férfi kötelessége, hogy megengedett (halal) módon keresse meg a család kenyerét és védelmező legyen, addig a nő feladata a béke és a rend biztosítása az otthonban. Mindkét fél számára azonban a legalapvetőbb szabály a „jó együttélés”.
A férfinak kedvesnek, megértőnek és nagylelkűnek kell lennie a feleségével szemben. Az iszlám szigorúan tiltja a nő bántalmazását vagy megalázását.
Korán ája: „…És éljetek velük (a nőkkel) jóindulatban…” (An-Nisza Szúra, 19) Hadísz: „A legjobbak közületek azok, akik a legjobbak a feleségeikhez. És én vagyok a legjobb közületek a feleségemhez.” (Tirmidhi)
A nő viszont tiszteletben tartja a férje jogait, védi a család becsületét és az otthon magánéletét.
Hadísz: „Ez a világ egy élvezet (ideiglenes javak). És a világ legjobb élvezete egy erényes nő.” (Muszlim)
A házastársi unió egyik legszebb eredménye a gyermekáldás. Az iszlámban a gyermek Allah szent rábízása (amanah) az anyára és az apára. Jó erkölcsben való felnevelésük befektetés mind a társadalom, mind a túlvilág számára.
„…Urunk! Ajándékozz nekünk örömet a feleségeinkben és az utódainkban, és tégy minket példaképpé a jámborok számára.” (Al-Furqán Szúra, 74) „Egyetlen apa sem hagyhat értékesebb örökséget a gyermekére, mint a jó nevelést.” (Tirmidhi)
Az iszlámban a család egy kis mecset, békés menedék. Amikor a kölcsönös szeretet, tisztelet, türelem és Allah elégedettsége az alapja egy otthonnak, az a ház a Paradicsom egy darabjává válik ezen a világon, és a házastársakat a túlvilági örök boldogságba viszi. Ahogy Prófétánk (béke legyen vele) mondta, már az is adománynak (szadaqa) és istentiszteletnek számít, ha a házastársak szeretettel néznek egymásra.