Az iszlám civilizációban a kereskedelem nem csupán a anyagi haszonszerzés kapuja, hanem az őszinteségre, a bizalomra és a társadalmi igazságosságra épülő fegyelem. E hagyomány alapja, hogy maga Mohamed próféta (béke legyen vele) fiatalságában „al-Amín” (a Megbízható) néven ismert kereskedő volt. Ez az örökség a kereskedelmet egyszerű szakmából az emberiséget szolgáló tiszteletreméltó erénnyé emelte.
E rendszer középpontjában a „transzparencia” (átláthatóság) rendíthetetlen elve áll. Az iszlám jog szerint egy termék hibájának vagy hiányosságának eltitkolása nemcsak erkölcsi gyengeség, hanem jogi jogsértés is. Az eladó kötelezettsége az áru hibáinak bejelentésére már 1400 évvel ezelőtt garantálta a fogyasztóvédelmet. Ebben a szellemiségben, amelyet „Aki becsap minket, nem tartozik közénk” elv formál, a mértékkel és súllyal való csalás szigorúan tilos, és minden jogosultnak a jussát hiánytalanul átadni szent kötelességnek számít.
Az iszlámban azonban nem minden profitszerzési mód számít legitimnek; egyértelmű határokat szabtak a kizsákmányolás és a jogtalan gazdagodás megakadályozására. A pénzből pénzt csinálni (uzsora/kamat) tilos, mivel ezt olyan kizsákmányoló eszköznek tekintik, amely megkerüli a munkát. Hasonlóképpen etikátlannak minősül az emberek alapvető szükségleteinek felhalmozása az áremelkedés reményében (árdrágítás/feketepiac), valamint a bizonytalan, szerencsejátékhoz hasonló kockázatokkal járó spekulatív ügyletek. Ahhoz, hogy egy ügylet érvényes legyen, a legalapvetőbb feltétel az, hogy mindkét fél teljes szabadsággal és „kölcsönös beleegyezéssel” járjon el; a kényszerítéssel vagy manipulációval végzett bármely ügylet elveszíti legitimitását.
Az iszlám közgazdaságtan ell糾zi azt is, hogy a vagyon csak néhány kézben összpontosuljon, és hatalmi központtá váljon. Ezen a ponton a kereskedelem egyesül a társadalmi felelősségvállalással. A sikeres kereskedő megtisztítja vagyonát azáltal, hogy jövedelmének egy részét a zakát (kötelező alamizsna) és adományok révén megosztja a rászorulókkal. Ez a megosztási kultúra biztosítja a társadalmi egyensúly megőrzését, és a gazdasági jólétet a társadalom alapjaiig terjeszti ki. Összefoglalva, az iszlámban a kereskedelem egy bizalomközpontú életfilozófia, amely védi a vevőt, erkölcsi felelősséget ró az eladóra, és a társadalmi békét helyezi a középpontba.
