A túlvilági hit kifejezi azt az elképzelést, hogy az ember e földi élet után egy új, örök valósággal fog szembesülni. Az iszlám szerint ez a világ csupán egy múló próbák színtere, és az igazi élet a túlvilágon kezdődik. A Korán emlékeztet rá, hogy az embert semmiből teremtettük, és hangsúlyozza, hogy a halál utáni feltámadás ugyanazzal az isteni hatalommal lehetséges: „Azt hiszi az ember, hogy nem tudjuk összegyűjteni csontjait? De igen, képesek vagyunk visszaállítani még az ujjvégeit is.” (Kijáma, 75:3–4)
A túlvilági hit túllépi az élet pusztán anyagi megközelítését, és magasabb erkölcsi felelősség felé hívja az embert. Megerősíti azt az elképzelést, hogy a jóságot, az igazságosságot és az irgalmasságot nem csupán világnyi haszonért, hanem örök jutalomért kell gyakorolni. Ez a hit egy olyan világképet is felvázol, melyben a elnyomottak jogai feltétlenül visszaállnak, és igazságosság érvényesül. Különösen azoknak ad erőt és reményt ez a nézőpont, akik életüket értelmetlennek érzik. A túlvilági hit mély igazság, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy kérdéseket tegyen fel létezése céljáról.